Peppy

A ház őréről is kell,hogy szóljak néhány szót. Ugyanis a házunk alap felszereltsége volt egy 10 éves puli lány, Peppy.

Történt ugyanis, hogy az előző tulajdonosok nem tudták megoldani az "öreghölgy" elhelyezését. Addig amíg nem volt hivatalosan is a miénk a ház, meg tudták oldani az etetését, de a papírok és kulcsok átadása után nem volt már elvárható,hogy továbbra is odajárjanak. Mi pedig nem tudtuk vállalni,hogy minden nap leutazunk Budapestről. A nagy ötletelés eredménye az lett,hogy anyumhoz költöztetjük Peppyt.

Eljött,hát a költözés napja, megérkezett az eb. Kipattant az autóból, körülszaglászott, ismerkedett. Majd jött a könnyes búcsú. Volt ott sírás-rívás, ami teljesen érthető. Embertől, mert azért mégis 10 évig volt a kutya a legjobb barátjuk. Majd később ebtől, mert ott lett hagyva. Nem az ő Udvara, nem az ő Háza, nem az ő Embere. El is tartott a sírás egy hétig. Anyukám idegei kocsányokban lógtak. (Innen is köszönjük a türelmet és megértést a szomszédoknak. Egyszer sem mentek át szólni).

Majd egyszercsak csend lett. És az a csend csak akkor szűnik meg, amikor a kutya őrzi a házat. Mert őrzi ám, nem is akárhogy! Mindent megugat, ami él és mozog, leginkább a macskákat imádja hajkurászni. Már csak ritkán sír, amikor kb. 5 percre be lesz zárva, amíg ki meg beállnak az autókkal. A szomszédok legalább már tudják mikor megy el és jön haza a gazda. Mert a kutyának új Gazdája lett! A könnyek helyett van sok játék, szeretet, társaság és persze ugatás. A Gazdának szót fogad, a többiekre rá sem hederít. Na jó, azért minden hétvégén magunkhoz tudjuk édesgetni egy kis nasival. Olykor nekem már megengedi,hogy a hasát is megsimogassam. De van,hogy alig tudok bemenni tőle a házba. De hiszen ez a dolga. Ismét őrzi a Házát!