Nincs megállás...

... a látszat ellenére. Ugyanis az elmúlt bejegyzés óta jócskán haladtunk, de mindent csak sorjában.
Igazából egyetlen oka van annak, hogy eddig nem írtam, méghozzá nemes egyszerűséggel az,hogy a fényképezőgép rendszeresen a háznál maradt, így képek híján roppant unalmas bejegyzések születtek volna.

Mostanra mind a fényképező, mind a kellő mennyiségű idő rendelkezésemre áll, ezért gyorsan frissítem is a blogot. Csapjunk is a lecsóba (vagy lecsoba?).

Miután a frissen felhúzott falakat szétfurkáltuk és véstük, bekerültek a vezetékek is. Már az összes helyiségben megvannak a kiállások, kisebb lyukak tátonganak a falakon és mindegyikből több-kevesebb drót kukucskál ki. Már odáig jutottak a mesterek, hogy a kapcsolótábla is bent van, minden drót mindennel összefügg. Már csak áram nincs egyikben sem, csak a garázsban. Mondjuk némiképp megrázó élményben lenne része annak, aki akár csak véletlenül is, de hozzá ér valamelyik vezetékhez.

Így készül egy biztosítótábla :)
De, hogy ne csak rombolás legyen megint, a fenti munkákkal szoros összefüggésben van a falak vakolása is. Miután levonultak a villanyszerelők , színre lépett a kőműves. Néha párhuzamosan is dolgoztak. Így történt,hogy mára az összes új fal be van vakolva (jupííí) :)

Már csak szolid lyukak vannak a falban, de a cél érdekében mindent. Sőt apósom is állja a szavát, mert már csak kisebb porral járó munkálatok történnek a házban (egyenlőre), de erről kicsit később.

Jöjjenek a szép új falaink:

Nappali

Marci szoba

Hálószoba

Konyha

Közben persze az ablakok is szépültek, mivel drága nagybátyám (innen is csókoltatom) nagy türelemmel még mindig egyengette a falakat körülöttük. Így már csak a 2 kisebb ablak befejezése maradt, de most más projektek futnak a közreműködésével.

Mivel a felsőbb utasítás az volt,hogy ne egy hosszú bejegyzést írjak, így ezt a részt most le is zárom és egy új posttal folytatom a történéseket.