Bosszúságok

Mivel ismét elfelejtettük magunkkal vinni a fényképezőgépet, nem készültek képek, de van is amit nem baj,hogy nem sikerült megörökíteni.

A reggel már nem kezdődött jól. Mi épphogy csak megérkeztünk, amikor apósom dúlva-fúva elviharzott. Kiderült, hogy a megrendelt konténer még sehol sem volt, a pasi telefonja pedig kikapcsolva. Térülök fordulok, már jön is a teherautó a konténerrel, a pasi elfelejtette, hogy nekünk ezt ki kellene hoznia... Én még csak a felocsúdásnál tartottam, éppen számba vettem, hogy mit kell beszereznem a boltból, amikor hatalmas kiabálásra leszek figyelmes. Hát anyósom utasította öccsét, hogy hol keresse a kocsiban az elsősegélydobozt. Én tudtam, hogy a miénkben hol van, hát hoztam gyorsan befele. A kőműves, aki éppen nekilátott,hogy zsaluzza az ablakokat, leesett az állványról, beverte a fejét a kerítéspatkába.... Tartozom egy pár miatyánkkal, mert valaki nagyon tompította az esést és az ütést,hogy "csak" felrepedt a fején a bőr 3 helyen és "csak" össze kellett varrni.
Természetesen nagy volt a riadalom, mert már nem fiatal emberről van szó, és kórház/ügyelet nem is nagyon van a közelben. Anyósom egészségügyis, gyorsan ellátta a sebeket, a bácsi is azt mondta jól van, mehet vissza dolgozni. Na, nem úgy van az! Fejsérüléssel nem viccelünk! Beültették a kocsiba, irány Salgótarján, a kórház, ahol nem kevés várakozás után megállapították,hogy szerencsére tényleg nincs semmi baja, majd összevarrták a mélyebb sebet. Persze emberünk jött volna vissza, hát mondanom sem kell,hogy nem engedték.

Így történt,hogy egyedül maradtam, 6férfival, akik ismét nagy munkába kezdtek, ebből kifolyólag éhesek is lesznek. Erre a napra bográcsozást terveztünk, minden alapanyag adott volt, csak meg kellett főzni. Én nagyon szeretek főzni, de csak magunknak. Talán nincs annyi önbizalmam, hogy nagyobb társaságra való főzést is szívesen bevállaljak. De nem igazán volt más választásom... Kerestem egy tűzmestert, akinek időnként szóltam, hogy fát kellene a tűzre dobni (tu.i.: nem vittünk fát, mert elég sok került ki a házból, de ezeket össze kellett aprítani). Röpke 2,5 óra alatt elkészült az ebéd (anyum szerint pincepörkölt ), és nem akarom magam dicsérni, de nem egy olyan ember akadt, aki kétszer is szedett magának. A végén mégis finom lett az ebéd és jól is lakott mindenki. Senki nem ellenkezett,hogy mára is maradt belőle egy ebédnyi :)

Közben a férfifronton is lenyugodtak a kedélyek. A fiatalság, férjem irányítása alatt, nekilátott a ház végében összehordott sittet a konténerbe pakolni. Majd a ház háta mögött összegyűlt törmeléknek is ez lett a sorsa. Férjem, a kertész még rendbe tette ezt a részt, kiirtotta a gazt, és összeszedte a sok lehullott levelet, megmetszett egy pár bokrot és elegyengette a földet. Közben a rangidősek bezsaluzták a hálószobánk ablakát, és nekiláttak a konyhaablak kibontásának is. Miután ez is megtörtént a fiúk kihordták az újonnan keletkezett hulladékot, és már mehetett is a helyére az ablak. Így már az összes ablakot sikeresen kicseréltük, már csak a falakat kell rendbe tenni és igazán jól fognak mutatni. Az utolsó feladat pedig, amíg a konténer kéznél van, hogy leverték a fürdőszobában a vakolatot és azt is bepakolták a többi szemét közé.
Szerintem mindenki elfáradt, én még le is égtem. Mozgásunkat tekintve estére (legalábbis mi ketten) inkább hasonlítottunk birodalmi lépegetőre, mint Homo Erectusra...

Napi mérleg: pár összeöltött seb, egy jól megtömött 8köbméteres konténer, tiszta udvar és háztáj, új ablak a konyhában, vakolat mentes fürdőszoba, tiszta lakásbelső és egy finom ebéd :) Amilyen rosszul indult, szerintem annyira sikeres lett végül a nap.

Majdnem el is felejtettem, hogy az első igazi látogatónk is járt nálunk. Férjem lapátolt az utcán, amikor is jött a szomszéd néni és kérdezett pár dolgot. Hallottam,hogy beszélgetnek, én is kimentem (épp interjú folyt a falurádió számára,hogy ki fia-borjai vagyunk), beszélgettünk kicsit. Megkérdezte,hogy nagyon átalakítjuk-e, mondtam,hogy szinte mindent, majd megkérdezte,hogy körülnézhet-e... Így hát megmutattam neki a házikónkat :) Ápoljuk a jószomszédi viszonyt :D